Elképesztő őslénytani felfedezés a Bakonyban
Az ELTE Magyar Dinoszaurusz Kutatócsoport kutatói egy 85 millió évvel ezelőtt élt különleges szárazföldi krokodilfaj maradványait azonosították a Bakonyban. Az őslénytani lelet az iharkúti dinoszaurusz-lelőhelyről került elő, amelyet a csoport tagjai, köztük Rabi Márton, Ősi Attila és Szegszárdi Máté elemeztek.
A kutatók megállapították, hogy a lelet a Doratodon carcharidens nevű ragadozó teljes alakját mutatta be, amelynek koponyája egyedülállóan jó állapotban maradt fenn. A felfedezés különlegessége, hogy a koponya két darabját négy év különbséggel találták meg, ám későbbi vizsgálatok során kiderült, hogy azok tökéletesen illeszkednek egymáshoz, és ugyanazon egyedhez tartoztak.
A Doratodon eddigi megítélése
A felfedezés előtt a faj korábbi jelenlétét csak fogak és töredékek alapján feltételezték, ezáltal a közvélemény szempontjából homályosan állt a ragadozó külleme. E mostani lelet lehetővé tette a kutatóknak, hogy teljesen rekonstruálják a Doratodon megjelenését, amely első pillantásra hasonlított a szárazföldi, húsevő krokodilfélékre, főként afrikai és dél-amerikai példányokra.
Az eddigi elképzelések szerint a Doratodon „déli bevándorlónak” volt tekinthető, amely Afrika területéről érkezhetett Európába egy valószínűleg eltűnt földhídon. Azonban a részletes anatómiai vizsgálatok váratlan fordulatot hoztak: a kutatók megállapították, hogy a Doratodon nem áll közeli rokonságban az afrikai és dél-amerikai krokodilokkal, hanem egy északi eredetű krokodilcsaládba tartozik, amelynek rokonai Észak-Amerikában és Ázsiában éltek.
A felfedezés tudományos jelentősége
A kutatók hangsúlyozták, hogy a Doratodon felfedezése kulcsszerepet játszik abban az elméletben, amely szerint Európa és Afrika a kréta időszak során szárazföldi kapcsolatban állt egymással, így lehetővé téve a dinoszauruszok és egyéb fajok vándorlását. Ha bebizonyosodik, hogy ez a krokodil nem délről, hanem északi irányból érkezett, akkor az egész kontinens közötti vándorlásról szóló elméletek újragondolásra szorulnak.
Rabi Márton kiemelte, hogy a kutatások nyomán újraértékelték más, korábban afrikai bevándorlónak tartott európai kihalt gerinces fajok bizonyítékait is, amelyek szükségessé tehetik az eddigi geológiai adatok felülvizsgálatát. A kutatás eredményei arra utalnak, hogy ezek az állatok ősi, a kontinensek feldarabolódása előtt kialakult leszármazási vonalak maradványai, amelyek Európában éltek túl a geológiai változások során.
Ez a felfedezés egyrészt a jelenségek új megértéséhez vezet, másrészt hozzájárul a történeti biológia és paleontológia tudományának fejlődéséhez, lehetővé téve a múltunk rejtélyes részleteinek további feltárását.
